A helyszín, és az épületegyüttes  általános ismertetése

A tervezési terület (Pravoszláv rkp. 12-13.) Ungvár történeti központjában, az Ung folyó bal partján helyezkednek el, az Ung partja és a Petőfi tér közötti háztömbben. Az ősfás parti sétány választja el a folyótól. A terep közel sík, enyhe lejtése van az sétánytól befelé.

A tömb beépítése valaha fésűs, oldalhatáron álló, az utcák felé jellemzően zártsorú lehetett, az épületek „L” alaprajzúak, kocsiáthajtós kialakításúak. A beépítés eleinte földszintes lehetett, később magasabb épületeket emeltek, ennek eredményeként alakultak ki a magas oldalhatári tűzfalak.

A helyi főépítész tájékoztatása szerint felmerült már, hogy a szomszédos 11.sz. közintézménynek helyet adó telken keresztül a folyópartot a Petőfi térrel összekötő passzázst  nyissanak. Az épületegyüttes tervezésénél ezt figyelembe vettük. A passzázs megvalósítását, annak gyorsítását szándékozza a terv azzal a gesztussal is segíteni, hogy a tervezett passzázs felőli homlokzat építészeti megfogalmazását már a jövendő funkciónak, rangnak megfelelően tervezi. Ezen oldalhomlokzat azért is hangsúlyos része a tervnek, mert megformálásával válaszolni kívánunk arra a beépítési problémára, amit a tömb egyébként felvet: miként lehet a kényszerűen megjelenő hatalmas mogorva tűzfalakat „oldani” az új beépítéseknél.

Megrendelő számára ideális ez a helyi elképzelés, a telek utcafrontja ugyanis nagyon keskeny egy olyan épület számára, ahol az épület megközelítését egymástól szeparált 5+1 különböző, egymástól jól elkülönített ponton kell biztosítani, ráadásul ezen bejáratok között nagyobb térigényű szgk. lejajtó, továbbá „reprezentatív”-, illetve nagy közönségforgalmú is van. Erre csak az utcafront 23 méteres szakasza nem lenne elegendő.

Megjegyzendő, hogy a 11. sz. közintézmény áthajtójának elbonthatósága a tervezés során még nem merült fel. Így az épület saroképületként való kialakítására csak gondolhattunk. Tervezői igyekezet lehetett csupán, hogy sarok épületként és zárt sorú beépítés esetleges megmaradása mellet is megállja a helyét az épület.

Hasonlóan kompromisszumra kényszerültünk azon építtetői kívánalom kielégítése kapcsán, hogy a pinceszinti parkolók megközelítésére nem alkalmazható az épületen belüli liftes megoldás, vagy nyílt színi rámpa.

Erős szerkezeti meghatározottságot jelentett, hogy a helyi előírásoknak megfelelően az új épületet a Richter skála szerinti 7,8-es erősségű földrengés ellen méretezni kellett.

Koncepcionális tervezési kérdésnek tartjuk a kertet is. Az épület természeti környezete – a folyópart, a többsoros ősfás sétány – inspirációt jelentett a tervezők számára. A vadregényes és  álmoskás hangulatot, a gazdag növényzetet beszivárogtatjuk az előkertbe, és a kertbe. Az előkert filterként működik – a 11. sz. épületéhez hasonló „hely” megfogalmazása  a célunk.

A két telek összevonásával több, egymástól terepszintben, és hangulatban eltérő, de összekapcsolódó térsort alkotnak a kialakítható kertrészek. A kert is élettérré válik, a lakóknak, illetve a rezidencián megtartott fogadások kellemes, elegáns színhelye lesz. A nagy nyílászárók az épület-, a benne dolgozók és e gyönyörű környezet kapcsolatát kívánják erősíteni.

Meglévő épületben kap helyet a főkonzuli rezidencia, a 13. sz. telken rP+F+1 +TT szintszámmal, a telek zártsorú beépítésű. Ez az épület egy meglévő lakóház átalakításával készül, a reprezentatív funkciók elhelyezése miatt földszintes bővítménnyel toldottuk meg, a bővítmény tetején tetőkertet alakítunk ki, ezzel a szomszéd ház magas tűzfalának nyomasztó hatását is oldjuk. Az épület meglévő tetőtere részben beépítésre kerül.

A 12. sz. telek hátsó részében lesz a szolgálati lakóépület, melyet egy rP+F+1 em. szintén meglévő, de oldalhatáron álló beépítésű épület átalakításával terveztünk.

Az újonnan épülő P+F+2 em. szintszámú hivatali épület a 12. sz. telek utcai oldalán zártsorú beépítéssel, „L’ alakú, oldalhatáron álló beépítéssel készül. Az épület magassága igazódik a rezidencia homlokzatmagasságához. A beépítés vonala szintén a rezidenciáéhoz igazódik – így érhető el az optimális rálátás a folyópartra az utcai irodákból úgy, hogy az a rezidenciából is biztosított marad. Emellett a kissé kusza utcakép egységes kialakítására is így vagyunk leginkább tekintettel. A homlokzati anyaghasználat megválasztásánál a helyi közintézményeknél gyakran alkalmazott elegáns vörös téglaburkolat mellett döntöttünk, antracit színű helyi huszti kővel kombinálva. A fémlemezfedés ugyancsak gyakori Ungváron.

A megmaradó épületek, építmények átalakításánál igyekeztünk úgy meghatározni a elvégzendő építési munkákat, hogy költségtakarékos lehessen az építkezés. Ugyanakkor fontos szempont volt, hogy a területben, a telekben, az épületekben rejlő, még kihasználatlan adottságokat, erőforrásokat maximálisan felszínre hozhassuk a gyógyító beavatkozások útján, és ezzel az életminőséget, az építészeti minőséget is javíthassuk.

E beruházás a létesülő funkció – és a fent részletezett tervezési szándékok megvalósítása miatt is - várhatóan „vezérhajóként” működik majd a közvetlen környezet megújulásában, fejlődésében. A környező ingatlanok értéke megnő, és ez olyan – a város számára is kedvező, már nagyon várt - folyamatokat indít el, amelyek végül igényes felújításokhoz vezetnek, a tömbbelső ma még sokszor lehangoló képe megváltozik majd.

Itt szeretném megemlíteni, hogy a – helyi adottságok és a speciális projekt háttér folytán bonyolulttá váló - beruházás minden résztvevőjének köszönettel tartozunk azért, hogy a sokszor rendkívüli, nehézkes körülmények ellenére felvállalható eredmény született.