A Fő utcai zöld „szigeten” levő új telek a telki leágazásnál, a spiccen helyezkedik el, a meglévő vegyes architektúrájú, néhol falusias felekezeti épületeket tartalmazó saroktelekkel szemben.

Az építészeti kialakítást befolyásolta az a megrendelői szándék, hogy az együttest erdélyi menekültek előtti tisztelgő gesztusként kívánják megépíteni. Egy fa harangláb elhelyezését is tervezik valahol a tervezési területen. (Ez a régi épületek kertjében maradt végül.)

Ezért a számomra nagyon kedves erdélyi hagyományos, faragott-festett fa templomépítészet elemeit, a kortárs építészet-, illetve az európai templomépítészet hagyományait igyekeztem ötvözni, új értelmezésben megjeleníteni. Így alakult ki a vakolt falfelületekkel, nagy osztatlan bevilágító felülettel rendelkező, bauhaus hagyományokon nyugvó épület, amelynek belső festett fa mennyezetet terveztem. A kül- és beltéri anyaghasználatban is jelentős mennyiségű a fa felület (torony, főhomlokzat, kert, bútorok).

A templomtér belső elrendezése a református „liturgiának” megfelelő centrális tér – hívek egymást látják, szószék központi centrális helyzetű. A transzcendens élmény erősítésében jelentős szerepet kapott a fény, amely a néhány nagy üvegfelület mellett pontszerű vagy vékony vonalszerű hasítékokon keresztül is – napszaktól, időjárástól függő erővel - beáramlik a gyülekezeti térbe.

A megmaradó épületek homlokzatát árkádsorral „középületesítettem”, egységesített architektúrával terveztem.

A tervezés során fontos szempont volt az új templom környezetében a közterületek és a templomkertek kialakítása, hasznosítása, revitalizációja. A három kertrészt alkalmassá tettem az egymás felé nyitott gyülekezeti tagság szabadtéri rendezvényeinek megtartására. Az együttest a fő utak felé zártabban, a már meglévő telek felé nyitottan alakítottam ki.  Tekintettel a kis telek beépítettségére az új templom kertjének megfogalmazása is városias sűrűséggel, intenzíven történhetett.